Sok éve vágyom már egy kis házikóra, amit nagy kert vesz körül, távol a nyüzsgő város zajától és bajától. Talán most elérhető közelségbe kerül az álom megvalósulása.
8 éve már, hogy külföldön dolgozunk és bár a kezdeti terveink egyáltalán nem ilyenek voltak, most afelé hajlunk, hogy egy önellátó kis gazdaságot hozzunk létre remélhetőleg 2 éven belül.
Ezt a blogot magamnak írom, hogy visszarángasson a valóságba - amitől jó elrugaszkodni amikor álmodozik az ember-, hogy a leendő otthonunk boldogságot és megélhetést adjon, ne végeláthatatlan feladatokat és anyagi terheket. Talán másoknak is segítségére lesznek a meglátásaim és tapasztalataim.
Az álom és a valóság nagyon gyakran teljesen eltér. Persze szeretnék nagy és tágas házat, (hogy beférjen a könyvtáram és növényeim, meg a kamra aminek a megtöltésén évközben fogok serénykedni, és a párom asztalos cuccai...) de amikor a hirdetéseket nézem, akkor bizony az akkora házak, tanyák nagyon drágák, ami nekünk nem fér bele anyagilag, főleg ha fel is kell újtani.
Szeretnénk megújuló energiát használni (nap és talán szél is), esővizet gyűjteni és szívem szerint a szürkevizet is használni, de lehet hogy ennek a kiépítése a megtérülés tükrében is nagyon drága lesz (további nyomozást igényel).
A terményeink a környezeti adottságoktól függően minél sokrétűbbek legyenek; a hagyományos zöldségektől és gyümölcsfáktól az egzotikumnak számító kiwin és datolyaszilván keresztül, málna és szeder bokrok, fűszernövények és gombák. Ez utóbbiak eladásából számítanék mellékes jövedelemre.
A párom asztalosműhelyet szeretne, ez lenne a fő bevételi forrásunk a termények mellett, ezért is szeretnénk egy település szélén vagy egy tanyán élni, mert ott senkit nem zavarnak a gépei. Eredeti terv szerint szőlőhegyre mentünk volna, de ott annyira szigorú minden szabály az építkezéstől a termeszthető növényeken át a műhelyig, hogy fel kellett adjuk. Pedig milyen szép is lett volna a balatoni panorámát nézni a naplementékben... (Sajnos itt is csalódtunk, mert nem gondoltuk hogy ennyire bonyolult a szabályozás, ha nem csak borászattal akar foglalkozni az ember)
Területi igényeink valahol a 2-4000 nm között húzódnak, ahogy a homesteading blogokat és kiadványokat olvasom, elégnek kell lennie. Efölött már csak erdő terület lehet, mert nem leszünk képesek megművelni. Minél nagyobb, annál jobb, gondolná az ember, de annak semmi értelme, hogy akkora telkem legyen, amit be sem bírok járni és csak a gaz nő rajta.
Mindketten vegetáriánusok vagyunk. Szerettem volna állatokat is tartani, hogy legyen saját tojásunk és tejünk, meg persze a jó társaság miatt is.. :) Ez megint nagyon romantikusan hangzik, hogy ott vannak a tyúkocskák meg a kecskék (mert tehénre azért nem vállalkoznék) és minden szép és jó.. de azokat az állatokat etetni kell télen, a kecskék csak akkor tejelnek ha gidájuk van, és aztán mit csinálunk a kicsikkel...?
Pár napja rákerestem a vegetarian homesteadingre (vegetáriánus önellátás) és belefutottam pár igen érdekes és gondolatébresztő dologba itt. Először is kerek perec leírták hogy ha nem eszed meg az állatot, akkor bizony jóval több kiadás jár vele, mint haszon. Mert biztonságos ól kell neki, étel, szalma, állatorvos. Reggel kelni és kiengedni, takarítani és este beterelni.
Helen és Scott Nearing úttörők voltak a témában, közel 60 évig éltek önellátó farmjukon állatok nélkül. Több könyvük is megjelent, jelenleg ezeket vadászom, mert nagyon érdekelnek a tapasztalataik. A fent linkelt blogon nagy okosságokat emeltek ki belőlük, mint pl hogy az étel elkészítése ne vegyen igénybe több időt, mint az elfogyasztása. Vagy hogy az állattartással szolgává válik az ember, munkája (és területének) jó része az állatok ellátására vagy takarmánytermelésre fordítódik ahelyett hogy élvezné az egyszerű életet (Good Life, ahogy ők nevezték).
Egyelőre a legnagyobb feladatunk a spórolás, hogy minél nagyobb tőkével induljunk az új életünkben, főleg mivel eleinte nem lesz bevételi forrásunk. A műhelyben először a saját bútoraink készülnek majd és valószínűleg ennivalót is vásárolnunk kell a kert beindulásáig, emellett biztosan lesz felújítani való a házon.
Másik fontos feladat a hirdetések böngészése, mivel ilyen messziről kell megtalálnunk az igazit, ráadásul helyismeret nélkül.
De a lényeg, hogy alig várom a Kertkaland indulását!
